Kategória:
Feladás dátuma:
több, mint egy hónapjaAhogy elkezdtem olvasni az eléggé elfeledett, Bogáti Péter Amerikába kivándorolt magyarokról szóló levélregényét?, levélgyűjteményét kötetét, bujkált bennem a posztmodern talált kéziratokkal kapcsolatos kisördög, hogy én most egy szokásos írói trükkel állok-e szemben, amikor is a szerző el akarja hitetni a naiv olvasóval, hogy tulajdonképpen egy eredeti, valódi kéziratot olvas (közben pedig nem), vagy tényleg sikerült bő száz évvel az események után rálelni egy kiterjedt levelezésre az 1848-49-es szabadságharcban fontos szerepet játszó Újházy/Újházi család tagjai között, amelyeket olvasva egy szinte teljesen kerek és tökéletesen működő történet bontakozik ki a szemünk előtt. * Aztán valahogy egyre kevésbé érdekelt a dolog, mert beszippantott magába a 19. századi, szabadságharcot és bukást megélő, az amerikai és itthoni szerencsétlenségekkel is szembenéző magyarok története.
"Sokáig töprengtem, hogy regényt írjak-e abból a vaskos levél- és naplókötegből, amelyre egy történeti munkámhoz végzett kutatás közben véletlenül bukkantam az Országos Levéltárban: vagy pedig magukat az eredeti, százesztendős iratokat tegyem közzé? Végül is az utóbbi mellett döntöttem, mert féltem, ha a magam szavaival mondom el az Ujházi lányok különös történetét, az olvasók nem hiszik el, hogy igazat írok. Pedig ennyire igazat csak a valóság tud produkálni, a képzelet aligha.
Ujházi László a szabadságharcban Komárom polgári kormánybiztosa volt, és így 1849 végén rákényszerült arra, hogy kivándoroljon Amerikába. Nyolc gyermeke közül öt követte, közöttük két leánya. Ők írták meg levélben és naplóban Magyarországon maradt Paulin nővérüknek sorsukat, hányattatásaikat, szerelmüket, csalódásaikat, reményeiket és kiábrándulásaikat. Kevés izgalmasabb, fordulatosabb és torokszorítóbb olvasmánnyal találkoztam életemben, mint ezek a fakuló, apró betűkkel rótt sorok. Nem is változtattam rajtuk többet, mint amennyit a mai olvasó az érthetőség kedvéért megkíván, s pótoltam, amit pótolni kellett, lehetett. Bízom abban, hogy szolgál majd annyi örömmel, mint egy igazi regény.
Eredeti megjelenés éve: 1979
Móra, Budapest, 1979
396 oldal keménytáblás