Kellei György : Kegyelmi állapotban (Művészportrék) dedikált

A könyv megkímélt ,szép állapotban van.

Aki elolvassa Kellei György könyvét, egészen közelről pillanthat kortárs művészekre. A balatonfüredi író a kilencvenes években a veszprémi Napló munkatársaként, majd rovatvezetőjeként számos rendezvényen, kiállításon, hangversenyen, színházi bemutatón vagy író-olvasó találkozón került kézfogásközeibe alkotókkal, mely alkalmakból tudósítás, jegyzet, irodalmi gyorsfényképféle született. Tán a franciából tükörfordítás által meghonosodott ceruzarajz a legmegfelelőbb műfaj megjelöl és ezekre az írásokra, melyekben több Kossuth-díjas (a félelem és remény igazgatta romániai magyar költő, a badacsonytomaji festőművésznő, az iszkázi testvércsillagok közül az öcs, a nemzetközi fesztiválokon nagydíjas Jancsó-filmek forgatókönyvírója, a mindenség szerelmét valló eposzíró), valamint még író, festő és tudós, kiváló színész, aki nem akármilyen verseket is ír, zeneszerző, karmester, professzor, keramikus, az előző háborúból a vajdasági menekült költő-képzőművész, a mostaniból pedig a füredi Lipták-házban nem csupán politikai, de szellemi menedékjogra is találó műfordító szerepel - alig győzöm róni ezt a seregszámlát!
Aki nem ismeri személyesen az írót, de aki előtt már nem ismeretlen Kellei György alteregója novellából és krimiből, szintúgy nem fog csalódni, hisz ezekben az élettörténetekben is ugyanazzal az emberekhez forduló lelkülettel találkozik, amit a szerzőtói várt vagy megszokhatott. A panteonokba kerülő ábrázolatjai túlontúl klisészerűek mindig, attól függően, hogy az éppen hivatalosok miként merevítik őket az általuk vélt s adományozott rangba, s hogy kinek, minek is szeretnék őket láttatni? A panoptikumokba pedig úgy kerülhetnek be az alkotó hírességek, hogy életüknek csakis egyetlen valós képe látható, szinte frivolan, mivel legtöbb esetben nem is a legjellemzőbb mozdulatuk lesz időtlen, hanem csak idétlenül moccanatlan. Kellei György e könyvében a fölbukkanó művészekről, közelállókról készült ceruzarajzok líraiak és elevenek. Isten éltesse az írót és minden hús-vér modelljét! Vissza
Tartalom
Iszkáznak más arca van már
Ágh István: költő, író 6
Két jubileum
Balázs Árpád: zeneszerző 9
Nem lehet megerőszakolni egy nemzet történelmét
Bárányi Ferenc: költő 12
meg nem gondolt gondolat..."
Bécsy Tamás: irodalomtörténész 16
Sarokpadért járt a verseskötet
Bodosi György: költő 19
Körüllengi okét a szeretet
Eigel István - Tassy Klára: képzőművészek 22
Hajtűkanyarok
Ember Mária: író 25
Érdektelen, véges lett a világ
Fenyvesi Ottó: költő 28
Nem lényeges a vidékiség
Garaczi László: író 32
Különböző alkotói korszakok
Hegyeshalmi László: festőművész 35
A legtisztább kapcsolatok
Hernádi Gyula: író 38
Mosolyognak a szobraira
Hoffer Ildikó: keramikusművész 41
Nekem a Bakony a Párizsom
Hogyor József: író 44
Csigahéjszerű burokban
Juhász Ferenc: költő 47
Magamat szeretném megfejteni
Kálloy Molnár Péter: színész, költő 50
Valaki tehát jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: költő 53
A gyökerekbe kapaszkodva
Kollár Kálmán: karnagy 56
Sikerek és hullámvölgyek
Lukács József: színész 60
Gyógyító képek
Makray János: festőművész 63
Megkerestem a régi szálakat
Nagy Bandó András: humorista 66
A polgárság nem vagyon, hanem műveltség kérdése
Nagy Imre: irodalomtörténész 69
A vers elmei vidámság
Petrőczi Éva: költő 72
A magyar irodalom követe
Sava Babic: műfordító 74
Fenn a hegyen
Szakonyi Károly: író 77
Kádár nem kér kegyelmet magának
Szigethy András: író 80
Búcsúzás a civilizációtól?
Szlávics Piroska: grafikusművész 84
Kitörés az egyhangúságból
Tomor Ilona: költő 87
A divatot túléli a jó alkotás
Udvardi Erzsébet: festőművész 90
A táskás úr a Lehetetlenből
Vámos Miklós: író 93