Tóth Dezső: Dákaiak az I. világháborúban

A könyv megkímélt, szép álapotban van.

Tóth Dezső, a Veszprémben élő helytörténész szülőfaluja, Dáka kedves költőjének, Kapcsándy Sándornak sorait idézte nemrég megjelent könyvében, melyet a dákaiak I. világháborús részvételének bemutatására szentelt.

A költő (aki maga is részt vett háborúban) verse több mindenre rávilágít: többek között arra, hogy azok az ifjak, akik lelkesen bevonultak hazafias tűzzel, szinte még gyermekek voltak, akik talán úgy hitték, hogy a háború is csak amolyan rövid és vidám portya, jó játék, katonásdi lesz, mint azt addig társaikkal megtapasztalták sokszor.

Hiszen II. Vilmos német császár is azt mondta, a nóta is azt jósolta, mire a levelek lehullanak, visszatérnek a katonák a harcból. A dákai bevonulók többsége is 17-18 éves volt, s csak kevesen érték el, haladták túl a 20. évüket, amikor a fegyverek lőközelébe kerültek. Dáka, a Bakony és a Kisalföld találkozásánál fekvő apró település a háború kezdetén mindössze kevéssel több mint 900 lakosú falu volt, ahol a katonaképes férfilakosság száma a 200-at meghaladta. A könyv szerzője adatok, emlékek után kutatva azonban csak 41 dákai hadviseltről talált információkat, akik közül 18-ról tudni, hogy elestek a harcok során.