Töredékek Fekete István levélhagyatékából és írásaiból

A könyv megkímélt, szép állapotban van.

Részlet a könyvből:
Édesapám 1970-ben bekövetkezett sajnálatos halála óta Magyarországról és külföldről legalább két tucat kérést, ajánlatot - és néha követelést is - kaptam, hogy írjam meg a Vele kapcsolatos emlékeimet. És hogy milyen írónak tartom, és milyen embernek láttam őt. A kéréseket mindig köszönettel visszautasítottam. Mégpedig azért, mert ha az igazat írom Róla, elfogult gyermeki túlzásnak és mesemondásnak hangzott volna véleményem. És magam is úgy éreztem, hogy sem mint íróról, sem mint emberről nem tudnék elfogulatlan véleményt írni az Édesapámról. Ennek okát az "Amerika Hangja" rádiónak adott interjúm néhány mondata magyarázza:
"...Lénye olyan tiszta, egyszerű és természetes volt, mint az írásai... Szerénysége legendás volt... Írótársait nem bírálta, vagy jót, vagy semmit nem mondott róluk... Az országos hírnév, az ünneplések, a példátlan népszerűség semmit nem változtattak maga-tartásán... Kitűnő humorérzékű, melegszívű, humánus ember volt... Nagylelkű anyagi segítséget jó néhány barátja is igazolhatja. Fiatalkori barátait - köztük rajongva szeretett szülőfalujának földműveseit - élete végéig barátainak tartotta... Nekem ő volt a Föld legjobb, legjellemesebb és legbátrabb embere, és az is marad, amíg csak éle..."