Római kori halomsírok a Dunántúlon - megjelent 500 példányban

A könyv megkímélt, szinte új állapotban van.

Római kori halomsírok a Dunántúlon

A hamvasztásos temetkezések sajátos fajtájának, a halom-síroknak a magyarországi kutatása csaknem 150 éves múlt-ra tekint vissza. Ekkortájt ásott E. von Sacken a Zala megyei Zalalövőn és a közeli Háshágyon, majd Turcsányi Andor a Vas megyei Katafán halomsíros temetőben.
A nyugati országhatárhoz közel fekvő, halomsíros temetők abba a körbe tartoznak, amely Noricum és Pannonia közös határánál húzható meg, és amelynek halommal borított temetkezéseit összefoglalóan noricumipannoniai halomsírok néven szokás nevezni. A kelet-dunántúli halmos temetők már nem sorolhatók ehhez a nagy halom- és temetősűrűséget mutató alsó-ausztriai, dél-burgenlandi és stájerországi csoporthoz.

A kelet-pannoniai temetkezések rítusa, mellékleteik száma csaknem azonos a környék halom nélküli temetkezéseiével, de a Pannonia Superior és a Pannonia Inferior határa közelében emelkedő magányos vagy kettesével álló, nagy méretű halmok is eltérnek kőépítményeikkel, leleteikkel a noricumipannoniai csoport halmaitól.

A pátkai elnevezésű fazekak és tálak az 1874 óta kutatott, és még ma sem publikált pátkai, 134 halomból álló sírmezőből kerültek elő. A Magyar Nemzeti Múzeum Pusztaszabolcsfelsőcikolán kezdeményezett feltárásokat, 1957-ben pedig közzétették a század elején feltárt, 12 mezőszilasi halom anyagát.
Zala megyében Zalalövőn, Gelseszigeten, Nagykanizsán, Nagyrécsén, Söjtörön és Pördeföldén voltak ásatások. Halomsírfeltárásra került sor Veszprém megyében a kemenesszentpéteri, az inotai, valamint a balácai halmokban.

Somogy megyében a halom felmérésekkel pontosítani lehetett a somogyaszalói és a somogyjádi temetők még fellelhető halomsírjainak számát, elkészült az újabban talált eddei temető felmérése, és sikerrel járhat a szalacskai/mosdósi őskori, illetve római kori halmok elkülönítésének kísérlete. A beszámolók azonban az egykori temetők megsemmisüléséről is szólnak Juta, Orci esetében.

Az inotai 2. halom alatti kocsi temetkezés megtalálása bebizonyította, hogy nem kell a halmos és a kocsi temetkezéseket egymástól elkülöníteni, és az ugyanitt feltárt igás-és hátaslovak a kocsijelenetes sírköveket is más megvilágításba helyezték. A sírkövek két ló által húzott kocsijait és gyakran egy harmadik lovat is ábrázoló jelenetei valós temetkezési szokásokat tükröznek.

A balácai nagy halom méreteivel, faragott párkányzattal koronázott, többlépcsős lábazatú körítő falával egyedülálló Noricumban és Pannoniában. Itáliai hatások fejeződnek ki ebben a síremlékben, mint ahogy a villa 2. század végi, 3. század eleji alaprajzában és dekorációs művészetében is.
Itália befolyására készülhettek a sírkamrák több esetben dromosszal vagy előfolyosóval Zala megyében és a Veszprém megyei Kemenesszentpéteren is, de Inota szerényebb méretű és kivitelű körítő falában is ráismerhetünk az itáliai, kisebb vagy nagyobb földhalommal borított sír-emlékek tambur-falaira, kőgyűrűire.
A sírkamrák, az előfolyosók kifestése is itáliai eredetű szokás. A falakra egyszerű márványt utánzó festés, levél-virágdíszek, hálós minták kerültek. A sarkokat és a sírépítménybe állított bútorzatot pirossal keretezték.

A temetkezéseket beborító kisebb vagy nagyobb halmok emelése a neolitikumtól kezdve szokásban volt Európában. A Dunántúl Százhalom elnevezésű dűlőinek, erdőrészleteinek névadói többnyire nagy halom számú késő bronzkori/kora vaskori halomsíros temetői voltak.
A megjelenésükben hasonló, a Kr. u. 1. század második felében, vége felé a Római Birodalom északi tartományaiban ...