Kittenberger Kálmán Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában 1903-1926 El

Kittenberger Kálmán
Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában 1903-1926

Első kiadás

Megkímélt, szép állapotban.

Nagybányai Horthy Jenő előszavával. 199 eredeti fényképpel, két rajzzal és egy térképmelléklettel.Bp., [1927.], Franklin-Társulat. 388 p.+65 képtábla. (kétoldalas fényképek), 1 térkép.Első kiadás! Kiadói egészvászon kötésben

Az afrikai vadászat, a szafari, kevesek kiváltsága volt és maradt; a veszély illúzióját, az egzotikus élményt is luxuscikként fogyasztja, aki teheti. Kittenberger Kálmán a szegény sorsú diákok jellegzetes választásaként tanítóképzőt végzett, a hétfalusi csángó községek egyikében, Tatrangon volt néptanító. Természettudományos érdeklődésének, kitűnő megfigyelőképességének köszönhette, hogy végül is a Nemzeti Múzeum megbízásából 1902-ben afrikai gyűjtőútra indulhatott. Pályája során hat ízben járt Afrikában, hadifogságba is az őserdő közepén került az első világháborúban: futárral hívták elfogatása színhelyére, s öt év internáló tábor akasztotta meg vadászati sorozatát.
Az afrikai kontinens keleti és középkeleti vidékeinek és gyűjtőmunkájának leírását szakfolyóiratokban ismertette, és olvasmányos vadászkönyveiben foglalta össze. A Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927) vadászat módszertani kézikönyv és izgalmas vadászkalandok gyűjteménye.
A legveszélyesebb nagyvadak - oroszlán, elefánt, kafferbivaly, orrszarvú, leopárd - szokásairól, vadászatának módjáról esik a legtöbb szó, de a szerző módot talált a tarajos sün, a földimalac, a madarak leírására is, sőt a szükséges vadászfölszerelésekről és a trófeák szakszerű kezeléséről is tájékoztat. Izgalmas vadászkalandok, sok-sok tévhitet eloszlató pontos megfigyelések teszik vonzóvá Kittenberger írását.
A sikeres és sikertelen elefántvadászatok, kockázatos rinocéroszkaland, bivalyvadászat, óriásdisznó-űzés izgalmai mellett megismerkedhetünk az őserdei élet minden kellemetlenségével - és szépségével. Mert a szórakoztató, különleges világába bevezető könyv szerzője, Kittenberger Kálmán igazi Afrika rajongó, a természet tudós vizsgálója és szerelmese.

"Vadászemberekkel beszélgetve gyakran ráterelődik a szó az afrikai vadászatokra. Oroszlánt, bivalyt mindenki szeretne lőni, de elefántvadászatra nem mindenki vágyódik, - pedig jó vadászokról beszélek - mert úgy látom, hogy képzeletükben az elefánt úgy él, mint az emberi szolgálatba igázott indiai rokona, mely parancsszóra hatalmas faderekakat cipel a fűrészmalomba és néha a mahautnak (indiai elefánthajcsár) babyjét ringatja. Szóval nem tartják vadászias dolognak az elefántvadászatot! Ki kell jelentenem, hogy ez nagy tévedés! - Az elefántvadászat az afrikai vadászat koronája és minél többször volt alkalma az embernek elefántra vadászni, annál nyilvánvalóbbá válik ez az állítás. Már az a körülmény is, hogy az elefántvadászat mindig más természetű terepre, mindig más környezetbe viszi a vadászt, magasan kiemeli a többi vadászat közül. Jómagam is vadásztam földünk e legnagyobb szárazföldi emlősére a pompás szubugókban, hol a hatalmas cédrusok ágain nedvességtől gyöngyös szakáll-zuzmók csüngtek alá és az aljak páfrány sűrűi a rég elmult időkorszakok surlóőserdeit juttatták eszembe, majd meg a bambusz-sűrűkben, hol a legnagyobb volt a megriadt elefántcsorda mindent letipró megiramodásának zaja és hol éjjelenként dideregve ültük körül a tábortüzet, majd megint a sivár, vízszegény, tüskés szavannaerdőkben, a nyiká-ban, a forró, sivatagszerű nátronsteppéken át, aztán az elefántfű-vadonságokban és papyrusz-mocsarakban és az utolsó kirándulásaim alatt a kongói őserdővidék nyulványaiban, a kibirákban. Az elefántvadásznak mostanában már nagyon nehéz a dolga. Olyan területek, hol lóháton is lehetne elefántra vadászni, mint azt pár évtized előtt Selous és társai Dél-Afrikában tették, úgyszólván teljesen eltűntek. De eltűnt az elefánt egészséges, könnyen megközelíthető helyekről is, úgy hogy az elefántvadásznak a lázvidékek, esetleg álomkór által fertőzött területek kellemetlen elefántfűvadonjait és papyrusz-mocsarait kell felkeresnie, hogy szenvedélyének áldozhasson."