Megyesi Gusztáv A rakodók mindenkit csókoltatnak

1950-ben születtem Budapesten. Vegyésznek, közgazdásznak tanultam, az újságírásnál kötöttem ki. Igaz, csak későn: huszonhat éves koromban kezdtem a tollforgatást. Miért épp a tollforgatást? Nem tudom. Talán, mert egy időben mosodában dolgoztam szennyesekkel, a szennyesek végeláthatatlan sorban próbáltak megtisztulni a kezem alatt. Aki mindennap szennyesekkel dolgozik, előbb-utóbb bepiszkolódik maga is, valami égi tisztaságra vágyik. A papírlap látszott egyedül makulátlannak, hattyúfehérnek. Úgy hinné az ember, hogy ilyen papírlapokat teleírva apróbb és nagyobb betűkkel, megtisztul maga is. És akkor talán könnyebben megbirkózik másfajta szennyessel is írja Megyesi Gusztáv, aki humorról és kivételes tehetségéről tanúskodó írásaiban az impresszionista riporteri attitűdöt remekül társítja a vesézővel, és a tények műfajának nemcsak a legjobb tulajdonságait ragyogtatja föl, hanem túl is mutat rajta.