Újvárosi, 2 literes, csikóbőrös kulacs

A csikóbőrös kulacs a magyar népművészet egyik legemblematikusabb tárgya, amelynek elkészítése több szakma együttműködését követeli meg (csutorások, esztergályosok, szíjgyártók). A fában tartott italok hagyománya valószínűleg a középkorra nyúlik vissza. A kulacsot azért vonták be bőrrel, hogy tovább megtartsa a bele töltött ital hűvösségét. Érdekessége a csikóbőrös kulacsnak, hogy míg a többi pásztorművészeti tárgyat maguk a pásztorok is elkészítették, addig a kulacsokat mindig mesteremberektől rendelték, a mívesebb, díszesebb darabokat legtöbbször a gazda rendelte a számadója számára, vagy a város készíttetett egy-egy egyet a számadói részére. Debrecenben a szíjgyártók készítették a gyakran míves szironyozással, vágott sallangokkal díszített kulacsokat. A különleges darabokhoz pávatollat is felhasználtak.

A csikóbőrös kulacs népszerűségéhez legjobban Csokonai Vitéz Mihály járult hozzá, aki külön verset szentelt élete párjának ( Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrős kulacsocskám,)

Személyes átvétel, posta, foxpost, packeta ...