Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni?

Tényleg szeretnék megbocsátani és továbblépni de egyszerűen nem megy! "Bosszút akarok állni azért, amit ellenem tett ha megkapná, amit érdemel, akkor végre megkönnyebbülnék!" Ismerős mondatok, érzések? Egy-egy súlyos (sőt, olykor akár apróbb, de komolynak megélt) sérelem után az ember könnyen válhat múltjának foglyává, aki nem tudja élvezni a jelent, mert figyelmét a fájdalom, a veszteség, a méltánytalanság érzése és az intenzív bosszúvágy köti le. Ráadásul sokszor még bűntudat és szégyen is kínozza, amiért minden igyekezete ellenére képtelen megbocsátani, és agresszív gondolatok járnak a fejében.

Hogyan tehetjük le azokat a terheket, amelyek cipelése nemhogy nincs hasznunkra már, de megakadályozza, hogy teljes, örömteli és értelmes életet éljünk? Miért nem hozza el a remélt megkönnyebbülést a bosszú? Ha megbocsátunk, azzal nem mentjük-e fel a sérelem elkövetőjét a felelősség alól? Milyen testi és lelki hatásai vannak a bosszúvágynak és a megbocsátásnak?