Paul Ricoeur : Egészen a halálig

A halál valóban az élet vége abban az időben, amely közös számomra, aki élek, és azok számára, akik majd túlélnek engem. A halálon túli élet a többiek. []az élet iránti szeretet átvitele a másikra. Szeretni a másikat, aki engem túlél. []
A bizalom a kegyelemben. Semmi nem jár nekem. Semmit nem várok önmagam számára; semmit nem kérek; lemondtam próbálok lemondani! a követelésről, a követelőzésről. Azt mondom: Isten, azzá teszel, amivé akarsz. Talán semmivé. Elfogadom, hogy többé nem leszek.
Akkor feltámad egy másik reménység, amely más, mint a továbblétezés iránti vágy.