Lovik Károly: Árnyéktánc

Lovik Károly (1874--1915) a magyar századforduló-századelő egyik legkülönösebb alakja.

Már tizenkilenc esztendősen fővárosi napilapoknak ír tárcákat, 1896-tól pedig Kiss József legendás hírű lapjának, a Hétnek a novellistája.
Kora ifjúságától vonzzák a lovak, felnőtt korára európai hírű lótenyésztővé válik, cikkei, tanulmányai nemzetközi feltűnést keltenek.
Mindennek következményeként nincsenek anyagi gondjai, sokat utazik, a kor azon kevesei közé tartozik, akik bejárták szinte egész Európát.
Széles látókörű, valóban európéer író és szakember volt, s amit büszkén hangoztatott, független.

Világok határán élt, legjobb műveiben sok mindent megelőlegezett a modern próza lehetséges irányaiból.

Lovagjai, gavallérjai a valóságos tértől és időtől elszakadva utaznak és emlékeznek, gyermekhősei megrettennek a felnőtté válástól, s a mesék birodalmába húzódnak vissza. S mind-mind a századelő nagy létélményét, szecessziós érzését hordozzák: a teljesség elvesztését.