Kerecsendi Kiss Márton: Rőzseparázs (dedikált)

Személyesen Bp-en vehető át: heti 3 munkanapon, munkaidőben a Nyugatinál, gyakrabban az Örs vezér terén, vagy a 16. kerületben.

Kerecsendi Kiss Márton 1917-ben született, a Heves megyei Kerecsenden. Egerben és Győrött tanult. Gánton lett néptanító, a magyar alumínium központjában. Később a bicskei cigány-iskolában tanított. A változást főleg az indokolta, hogy a főváros közelébe kerülve, folytathassa tanulmányait. Első írásai dunántúli lapokban jelentek meg. Nevét először Török Sándor tette ismertté, amikor népszerű vasárnapi cikksorozatában oldalas tanulmányt írt Kerecsendi első verseskötetéről. Az Újságban. Később az Új időknek, Zilahy Lajos Híd című folyóiratának, majd az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillagnak lett munkatársa. Főleg versei és könyvkritikái jelentek meg. Sajátos ízű novelláival hívta magára a film és színpadi szakemberek figyelmét. A harmincadik című filmjét országos siker és országos vihar kísérte. A parádés szereposztás, a színpadi és az új szerzőt a film-szerkesztés titkaiba beavató Páger Antal biztosította az új mű rendkívüli sikerét.
Sajnos a filmet az akkori cenzúra-bizottság egy korszerűtlen és indokolatlan ítélete osztályellenes izgatás címén betiltotta s csak egy rövidke jelenet utólagos befényképezésével adott engedélyt a bemutatóra. Ez a filmgyártók által beiktatott rövidke jelenet egyetlen mondat nem kívánatos irányzatosságot adott az egyébként rendkívül értékes műnek, mely a népi irodalom problematikáját először vitte filmszalagra és Victor de Sicát megelőzve a neo-realista stílust szólaltatta meg. A film mellékzöngéje miatt az akkori húsz-egynéhány éves tanító-írót sok vád érte s olyan látszatokba keverte, mely egyébként teljesen nyomtalan volt Kerecsendi Kiss Márton népi-humanista lírájában. Ez különösen megmutatkozott a falusi ember gyermek-szeretetéről írott, későbbi népi drámájában, mely feloldotta a harmincadik által támadt feszültséget. Ez a több száz estén előadott színmű bemutatója és hosszú sorozata az irodalom jegyében folyt le. A kritikusok szinte egyöntetűen az új magyar dráma egyik beköszöntőjét ünnepelték benne. Az akkori kritikusok, esztéták és szakemberek legjava Tóth László, Nyisztor Zoltán, Kállay Miklós, Sándor István, Elek Artúr stb. az új magyar dráma nagy ígéretét látták a faluról jött szerzőben, akit ismét Páger Antal barátsága és tanítómesteri segítsége kísért.
A kor azonban, melyen Kerecsendi Kiss Márton tehetsége érlelődött, nem volt már alkalmas nagy reménységek beváltására. Ellenkezőleg: éppen az ő nemzedékéhez tartozók sorsát és fejlődését kuszálta legjobban össze a háború. A véletlen, vagy a belső egyensúly döntötte el, kinek melyik véglet jutott.
Kerecsendi Kiss Márton a szívbéli baráttal, Págerrel együtt Ausztriába emigrált, később vatikáni vízummal Olaszországba jutott. Egy genovai kolostorból ő szerkesztette ferences páterekkel a II. Világháború utáni első, nyomtatott, Milánóban készült folyóiratot, a Magyar Harangokat. A kis orgánum körül megszervezte a láger-idők magyar íróit, köztük Nyírő József és Wass Albert is a Magyar Harangokban szólalt mg először a háború után.
És mit kaptak hazulról az emigráció írói, a lágerek lakóinak vigasztalói?
Kerecsendi Kiss Márton hazai pályafutása tehát 26 éves korában véget ért. 1947-ben Argentínába vándorolt ki. Ott kilenc éven át szerkesztette Vörösváry Istvánnal a Magyarok Útja című lapot. Tegyük hozzá: ők voltak a nyomdászok is. Szedték, tördelték, nyomták az anyagot és sokszor cipelték haza az ólmot a déli világváros túlsó szegélyéről A nagy küzdelemmel fenntartott emigráns újság az argentínai magyarság számos intézményének megszületését tette lehetővé, s a nehéz körülmények közt is nagy szerepet játszott abban, hogy az argentínai magyarság társadalommá formálódott. A lap mellett indult el a magyar könyvkiadás is. Az emigráció első nyomtatott könyve egy Krúdy-regény volt, majd Vaszary János új könyve. ()

Dedikált!

A caracasi magyarok kiadása, 1976
240 oldal
ISBN: 09200004032
Illusztrálta: Kerecsendi Kiss Katalin