Kerámia Nagykőrösön Novák László

Ceramics in Nagykőrös
Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Arany János Múzeum, Nagykőrös, 1999

új könyv

I. Eloszo Első hallásra talán furcsának tűnik beszélni Nagykőrös és a kerámia kapcsolatáról, azonban elmélyedve a témakör vizsgálatában, megbizonyosodhatunk annak jogosultságáról. A kétely elsődlegesen abból fakadhat, hogy Nagykőrös nem tartozik a jeles, ismert kerámiaközpontok közé, mivel itt helyben nincsen meg az alapfeltétel, a jó minőségű agyag. Nagykőrös a Duna-Tisza közi homokhátság vidékén helyezkedik el. Határának túlnyomó részét bamahomok (Fekete, Hangács, Barátszilos), valamint silányabb, futóhomok borítja (Homolytája, Száraz-dűlő, Alsó-, Felső-járás, Csemő). Vizenyős részek is előfordulnak. A Kőrös-, Csíkos-, Gógány-ér mentében kiterjedt laposok találhatók (Alsó-Füzes, Gáttá, Gógány, Kürti-lapos), ahol a szik mellett előfordul az agyag.' A város északi részén, a Cegléd felé vezető út mellett nagy kiterjedésű bányagödör keletkezett az építkezésekhez szükséges agyag kitermelése során (itt van a Csónakázó-tó, ezt a részt nevezték a XX. század eleién Mierka-kertnek). A várostól délre fekvő területen szintén folyt agyagbányászat, s a XIX. század második felében itt kezdte meg működését a téglagyár (az 1970-es években számolták fel).^ A jobb minőségű agyag a kerámia készítést is lehetővé tette, azonban ennek kisebb volt a jelentősége. A viszonylag nagy lélekszámú mezőváros (a XIX. század végén, a XX. században 26-27 fő ezer körül alakult a népesség száma) háztartásai nagy mennyiségű cserépedényféleségekre tartott igényt, melynek kielégítése jelentős volumenű behozatalt tett szükségessé. Ennek megfelelően, igen széles és színes skálájú kerámia anyag került Nagykőrösre, amely sajátos népművészeti értéket is képvisel. Az elmúlt évtizedekben sarkalatos változás állott be a háztartások felszereltségében elteijedtek a műanyag, hőállóüveg, rozsdamentes eszközök , ami a hagyományos cserépedény- és eszközfélék háttérbe szorulását eredményezte. A cserép tárgyak funkciójukat veszítették, illetve mint dísztárgyak másodlagos funkciót töltenek be. A múzeum fontos szerepet játszik abban, hogy a régi háztartások cserépanyaga viszonylag nagy számban megőrzésre került, annak ellenére, hogy az 1960-as, 1970-es években reneszánszát élte a műtárgy-kereskedelem. Az Arany János Múzeum közel ötezer darabos néprajzi gjmjteményének jelentős részét alkotják a cserépedényféleségek (500 darab körül). Ennek az anyagnak többségét V. Faragó Eszter magángyűjteményét képezte, s az 1950-es ' Pécsi Márton (szerk.), 1967. ' Nóvák László, 1989.