Kende Péter: Bank Bianco

Kende Péter Bank Bianco

Mi is volt tíz éven át a Princz Gábor-féle Postabank? Rothadó fekély az egészséges magyar társadalom testén? A súlyosan beteg társadalom tünete? Itt a piros - hol a pirost játszó keverőgép, pénzügyi dribliző masinéria? A szabályozatlanságok és az értelmetlen, rossz új rendelkezések között is életben maradt régi szisztéma? Az ellentmondás maga: a régi már nincs, de még van, az új már van, de még nincs? Az új arisztokrácia udvari etikettjének modellje? A pénztelen pártokat kényszerűen kiszolgáló politikai korrupció megteremtője? Pénz és hatalom örök násztáncának kiaknázója, kedvezményezettje? A rendszerváltás áldozata? Annak serkentője, segítője? Egyszerűen a rendszerváltás, az átmenet szülte összes kín, mocsok maga?
Ki volt maga Princz Gábor? A betétesek, végül az összes adófizető állampolgár pénzét elherdáló briganti? Pénz herceg, a kultúra, a sport önzetlen támogatója, nagyvonalú mecénás? A hatalomban tobzódó fékevesztett, korrupt gazember? Az adott realitásokkal számoló üzletember? Hős, áldozat, balek? Tahó, bunkó elefánt a porcelánboltban? Okos felkészült bankár? Életeket, sorsokat, gazdagságot és szegénységet kezében tartó Keresztapa? A kamatlábat számolgató öltönyös-nyakkendős bankvezéri szerepből pénzosztogatás közben fekete pólóban kikandikáló hedonista, élni nagyon tudó dzsentri? Maci a málnásban?
Talán egyik sem és mindegyik. A Postabank- és vele a Princz-ügy persze elsősorban nem a Postabankról és nem Princz Gáborról szól, hanem temérdek egészen más dologról..