Gyönyörű Terhem (Simon István) 1979 (10kép+tartalom)

Gyönyörű Terhem (Simon István) 1979
30 Év sorozat (sorozatszerkesztő: Illés Endre és Kardos György)
kemény borítós

szép állapotú
foltokat nem láttam, díszborító enyhén sérült-javított, könyvtári volt

Kiadó : Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó , Budapest (közös kiadás)
Kiadás Éve : 1979 , 2.kiadás
Nyelve : Magyar
Azonosító : ISBN 963 15 1381 5 (szépirodalmi) , ISBN 963 270 989 6 (magvető) , ISSN 0324-3265 , Sz 3077-d-7980
Típus : versek
Oldalak száma : 438 oldal a borítóval együtt
Mérete : 20 x 13 x 2.5 cm és 415gramm
Készítette : Alföldi Nyomda , Debrecen (6504.66-14-1)
Eredeti ára : 35.- Ft

Tartalom (SK) :
A Magvető Könyvkiadó és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös vállalkozása a 30 év sorozat, mely a magyar irodalomnak a felszabadulástól napjainkig született, kiemelkedő alkotásait adja közre száz kötetben. Simon István életútja és költői pályája éppen ennek a harminc esztendőnek egyik legjellegzetesebb jelensége volt. "Jámbor barmocskák legeltetése a hegyi kaszálón, s húsz évre rá ődöngés a távol-keleti behavazott repülőtereken, trópusi dzsungelekben, tizenkilenc éves hadifogolyként háztetőket ácsolni, és másfél évtizeddel később a föleszmélés, hogy emberi sorsok függhetnek tevékenységemtől" - mérte fel maga Simon István életének időbeli, térbeli, társadalmi távolságait. Bazsiban született, 1926-ban. Kis, földes szobában, a negyvenes évek elején kezdett verset írni. A szegényparaszt fiú számára a felszabadulás után csak 1948-ban nyílik ki a világ, a hadifogságbólhazajutva, népi kollegistaként, magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, de minthogy versei már egyetemi évei alatt ismertté tették nevét, újságíróként, lapszerkesztőként dolgozott 1971-ig: a Szabad Nép munkatársa, később az Új Hang szerkesztője, végül a Kortárs rovatvezetője, majd főszerkesztője volt. A Magyar Írók Szövetsége titkárává, Veszprém megye egyik választókerülete országgyűlési képviselőjévé választotta. 1952-ben, 1954-ben és 1967-ben József Attila-díjat, 1955-ben Kossuth-díat kapott. Legutóbb - már halála után - Graves-díjjal tüntették ki. Huszonegy kötet vers, műfordítás, tanulmány jelzi irodalmi pályafutását. Ars poeticájának egyik megfogalmazása így hangzik: "Sorsunk - az örök sziszifuszi kő - s a feladat mindennap visszagördül elém, kényszerít a kűzdésre, a mindig újrakezdésre. Újra végiggondolni az élet értelmét, újra kezdeni a magánéletet, ha elromlott, újra és újra megfogalmazni az elrendezés igényével a mindig változó világot, ha az ember már a költészetnek adta a fejét." Költői attitűdjének valóban ez az eleven, mozgékony valóságra-figyelés, világra-figyelés volt az egyik legfőbb jellegzetessége. Eleven, mozgékony, szinte riporteri tudósítást adott környezetéről, mely oly nagyot változott néhány évtized alatt, nemcsak versének tárgyára figyelt, hanem egyszersmind hallgatójára-olvasójára is Így válhatott közvetítővé közöttünk, így tölthette be azt a feladatot, amit költőként vállalt, hogy minta rosta, különválassza a szemtől az ocsút. Rideg szóval közéleti költőnek szokás nevezni. De Simon István minden versét egyes szám első személyben írta: alanyi költő volt akkor is, ha közügyekről beszélt, hiszen azok voltak az ő legfontosabb ügyei is. Közvetlenül, személyesen volt jelen minden versében, úgy, ahogy egyik korai versében is, melyben annak örvendezik, hogy egy parasztlányka a városba indul, az új élet vonzásában. Más költő talán csak örült volna. Ő oda is lépett, és fölsegítette a vonatra.

Tartalomjegyzék :
Tanú vagyok
Őseim 7
Hegyen 8
Öreg pince 9
Tél... 10
Györöki halászok 11
Augusztus végén 11
A hadifogoly keze 12
A pálinkások esete 13
Kossuth-toborzó 15
Tanú vagyok 17
Láttam Dózsa Györgyöt 18
Májusi eső 20
Őszi udvar 20
Nedves az ág 22
.........hát a többi már nem fért bele a 4095 karakterbe ...

10db képet töltöttem fel róla :
[ link felfedése ]

minden külön fényképezve, azt adom ami a képeken van, nem másikat
személyes átadás csak Budapesten , vidékre Posta