Gárdonyi Géza Munkái

Aggyisten bir!

A sötét keserűséget földerítette már az a tükörbeli napsugár. Véletlenül nézett-e Biri is akkor a tükörbe? vagy már előbb is szemlélte őt? A fő az, hogy a szeme nem fejezett ki gyűlöletet. Sőt valami melegség volt a szemében, - legalább úgy tetszett, - valami olyan melegség, mint mikor a lány a leánypajtásának néz a szemébe.

Te, berkenye!

Berkenyének annyira különös volt a ráncos arcú, kékes ajkú, vörös szemhéjú Júlia... Az asszony is csodálkozva nézett Berkenye arcára, mintha a multat keresné rajta. Mintha a füredi éj órájában volnának, s valami pajkos tündér átvarázsolta volna a nyarat téllé, a Balatont háztengerré, Pityót Mikulássá, Júliát aggnővé.