Ez micsoda,, János? - Népi erotikus és obszcén történetek

Kőrössi P. József(szerk.): Ez micsoda,, János? - Népi erotikus és obszcén történetek

Minden mese! És eredetileg minden mese felnőtteknek szólt.

A nép számára az erotika a beszéd tárgya volt. Amit érzett, látott vagy látni vélt, elmondta.

A nép az erotikus értelmű, úgynevezett obszcén szavaktól sosem félt.

A nép anyanyelvén szól, néven nevez, és akkor pirul zavartan, ha körülírni kényszerül.

A ma élő magyar ember szájhagyományi kultúrájának, szellemi népművészetének mostoha évszázadok sokaságán át megőrzött élő, viruló műalkotásait becsülhetjük ezekben a mesékben. És ez nem kevés.

Burány Béla orvos és néprajzkutató (Zenta, 19312008)

Vidám, szórakoztató könyvünkben éppúgy megtalálhatók a fiatal- és öregkori pajzán mesék, mint a papok, apácák szerelmi életét kifigurázó történetek vagy az úgynevezett tanmesék, amelyeknek hősei leggyakrabban az állatok.
A szókimondó, a különböző testrészeket a nép nyelvén megnevező, az aktusokat is leíró vaskos történetek nemcsak a (délvidéki) magyar ember gazdag humorát adják vissza, hanem a nyelv, ezúttal a magyar nyelv gazdagságát, leleményességét is gátlástalanul visszatükrözik.
Az állatmesék itt nem állatokról szólnak, ezeknek a történeteknek a kifejezésmódja fontos. Ösztönvilágunk megtestesítői.

Célunk tehát, hogy szórakozzunk, és közben szórakozva szórakoztassunk, mint az egyszeri ember, legyen ő is János, aki egyszer akár azt is mondhatta volna jókedvében: Akkor most menj csak, kedves fiam János! , a cselevenduszoddal a Vörös-tengerhez hetymetyütyürűzni. De ha jól akarod érezni magad, útközben szólj be a Julcsinak is!

Jó szórakozást!