Bajnóczy Zoltán: (Sz)árnyak a Léthe felett

Személyes átvétel bármelyik négyes, kettes vagy hármas metró megállóban.
Postázom is, utalás után, Csomag házhoz, Postán átvehető, MPL, Foxpost, Packeta stb automatakba is.,

Hölgyeim és uraim, így kezdhetném, és aztán jönne egy pár közhely a posztmodernről, meg erről a mi költőietlen korunkról. így kéne. Hogy ugye aki költő, az eleve ár ellenében. Mert aki költőnek állt, az már Csokonai szerint bolond volt, Kosztolányi idején prózára szerelte a verset, ma meg egyenesen áttér a prózára, regényt ír vagy forgatókönyvet. És a nagy közös mítoszoknak is vége, nincs centrum, minden egész eltörött. De itt vannak ezek a szövegek, keserűek, viccesek, absztraktak, reflektáltak, és hipertextuálisak is nagyon, ahogy kell. És mégis ott van valaki közöttük, mögöttük, mint egy pók a hálójában, naná, ott van a centrumban egy elme, lírai ő, aki beszél hozzánk az álarcokon és fintorokon át. Paradox mutatvány: a közelség teszi lírává, a távolítás elviselhetővé. Akkor tehát: hölgyeim és uraim, Bajnóczy Zoltán (hatásszünet) költő!