Az Út Végén (Vaszil Bikov) 1972 (5kép+tartalom)

Az Út Végén (Vaszil Bikov) 1972

jó állapotú
borító kopottas

Kiadó : Kossuth Könyvkiadó
Kiadás Éve : 1972 , 40.000 példány
Eredeti címe : Novij Mir (1970)
Nyelve : Magyar , fordította: Nagy Elek
Azonosító : PL-56-I-7274
Típus : regény
Oldalak száma : 196 oldal a borítóval együtt
Mérete : 20 x 11.5 x 1 cm és 125gramm
Készítette : Szikra Lapnyomda , Budapest (3074-71.)
Eredeti ára : 10.-Ft

Tartalom :
Két férfi vánszorog a végtelennek tűnő, havas mezőn. Ruházatuk szedett-vedett, az egyiket még csak melegíti valamelyest rövid bundája (erre vet szemet majd a németek szolgálatába szegődött policáj: - Odaadod! - mondja röhögve. - Önként, de muszáj!..) - a másikon azonban csak vedlett katonaköpeny, nyári vászonsapka van, ahogy 1941 nyarán, egy lidércnyomásos tanktámadás után társaitól elszakítva, foglyul ejtve, majd a kivégzés elől csodával határos módon megmenekülve, elvergődött az erdőbe.
Feladatuk szinte békés: élelmiszert kell vásárolniuk, kérniük vagy szerezniük társaik számára valamelyik tanyán, faluban, akárhol. Ribak már tapasztalt partizán, ügyes, találékony, amellett a szerencsével is jó barátságban él. A vidéket ismeri, akár éjszaka is eltalál bárhová, s azt is tudja, kitől kell szép szóval kérni, s kitől szabad elvenni, ami kell.
A portya mégsem sikerül. Felégetett tanya, néma falu, majd váratlan lódobogás, lövések a sötétben.
Egyetlen, a háború éveihez mérten szinte pillanatnyi epizód. És mégis, a két ember sorsában megdöbbentő plaszticitással érzékelhető egy egész nép mérhetetlen szenvedése, ésszel szinte fel sem érhető megpróbáltatásai. Vaszil Bikov kendőzetlen őszinteséggel ábrázolja az emberfeletti erőt és az emberi esendőséget, s azt, hogy az elsőért akkor nem mindig járt jutalom, az utóbbiért pedig nem lehet megbocsátás.

5db képet töltöttem fel róla :
[ link felfedése ]

minden külön fényképezve, azt adom ami a képeken van, nem másikat
személyes átadás csak Budapesten , vidékre Posta