A jó magyar pálinka (Dlusztus Imre) (3492)

A jó magyar pálinka (Dlusztus Imre) (3492) (Kategória: Könyvek / Szakkönyvek)<p></p>
<p>,,Tiszta, nemes gyümölcsíz, Egy pohárban tŰz és víz,...."
Magyarország egyik csodájáról, az ezerarcú pálinkáról dalolja e
sorokat Kontor Tamás, miközben tulipános pohara falán egy egész nép
kincse gurul végig. Kincskereső úton járt e kötet két szerzője,
Dlusztus Imre és Soós Kálmán is. Nemzeti italunk szŰkre szabott
hazájában arra keresték a választ, mi történt az elmúlt másfél
évtizedben? Kinek és minek köszönhetjük a jó magyar pálinka
reneszánszát? Mi a titka, hogy ennek az újjászületésnek az üteme a
hazai borászat példás helyreállításáét is felülmúlta? Honnan az
erő, hogy hazai hódolói népes táborát maga mögött tudva, ma már
világhódító útra készül? Századok alatt nemesedett a pálinka
kultúrája színárnyalatokban és szellemi mélyrétegekben bővelkedővé.
Az ezredforduló előtt pár évtizeden át a keleti barbárság martaléka
lett mindaz, amit belőle öreg barátai a házi pincékbe, vakablakokba
az élni akarásukba elrejteni nem tudtak. Azután röpke fél
nemzedéknyi idő alatt lerázta magáról a ráaggatott büdös jelzőt, és
megmutatta, hogy tényleg csoda: a magyar gyümölcs lelke. Ha jó
kezekbe kerül ez a gyümölcs - akár prémium márkák főzőmesteréébe,
akár bérfőzdésébe vagy éppen a kertvégi szaletliben a maga kedvét
kereső, szabad emberébe -, elemi tisztaságában mutatkozik meg a
lelke. A jó magyar pálinka mámorra és mélabúra is elragadhat, de ha
mértékkel merítünk belőle - megemel és megtart. Miközben
gyümölcsnemesítőket és -termesztőket, pálinkászokat és borászokat,
muzeológusokat és cukrászokat, politikusokat és tanárokat,
főzőmestereket és bérfőzetőket faggatott a két újságíró, a
pálinkáról tudni érdemes dolgok gazdag tára bontakozott ki.
Tulipános poharunk mellett ebbe is érdemes belekóstolni. Tisztelgés
e kötet mindazok előtt, akik a restik sötétjéből kiszabadították az
aranyat érő nedŰnket, és azok előtt is, akik a kedvüket lelik vagy
magukat keresik benne.</p>