Fehér Font Tíz Font Ten Pounds ritkaság

Szabadpiaci értéke lényegesen magasabb. Ritkaság. Ún. "fehér font", 10 -es címlet, 1936. Okt. 19 -i londoni kibocsájtás, Kenneth Oswald Peppiatt főpénztáros ( 1934-1948 ) hitelesítő aláírásával. A típust - apró változtatásokkal - rendkívül hosszú ideig, 1759 és 1943 között bocsájtották ki. Ezen "fehér" bankjegyek ikonikus jelentőségre tettek szert a 19. században és a 20. század elején, mint a brit font, a "pénzek pénze" materiális megtestesítői. A tíz fontost az ugyanilyen kinézetű, nagyobb címletű, azonos méretű 20, 50, 100, 200, 300, 500, 1000 fontosokkal együtt 1945. április 16-án kivonták a forgalomból. A fehér öt fontos 1793-től 1943 -ig 195 X 120 mm méretben, majd 1945 és 1957 között növelt, 211 X 133 mm -es változatban, fémszállal ellátva került forgalomba. A náci Németország Birodalmi Biztonsági Főhivatala ( Reichssicherheitshauptamt - RSHA ) ugyanis az "Operation Bernhard" keretében Bernhard Krüger ( innen a művelet fedőneve ) SS Sturmbannführer (őrnagy) vezetésével a sachsenhauseni és az auschwitzi koncentrációs táborokban, bankjegynyomtatásban járatos foglyok közreműködésével angol 5, 10, 20 és 50 font-sterlinges bankjegyeket hamisított, egészen kiváló minőségben. A németek célja kezdetben az volt, hogy rendkívül nagy mennyiségű hamis pénz Nagy-Britanniába juttatásával, az így bekövetkező hiperinfláció révén megrengessék Anglia pénzügyi rendszerét és gazdaságát. Később már Németország külkereskedelmét és kémtevékenységét kívánták ily módon e forrásból finanszírozni. A Bank of England erre válaszul vonta be az ötfontosnál nagyobb címleteit, s cserélte át fémszálas, növelt típusra az ötös címletet. Előoldal: a bal felső sarokban az Angol Bank címre, középen fenn gót betűs Bank of England felirat, alatta kézírást imitáló nyomtatott szöveg: "I Promise to pay the Bearer on Demand the Sum of Ten Pounds" Megkettőzött dátum, köztük a kibocsájtás helye ( London ), majd: "For the Gov:r and Comp.a of the Bank of England" - szintén kézírást imitáló feliríta. Bal alsó sarokban díszített valutaszimbólum () és gót betűs stilizált értékjelzés fekete mezőben. A jobb alsó saroknál K.O.Peppiatt aláírása és titulusa "Chief Cashier". Hátoldal: a hátoldal teljesen üres, azon nem található nyomat. A jobb felső sarok közelében látható beszakadás, ill. kivágás pénzjegynyomdai jelzés, a még vágatlan ívek könnyebb megkülönböztethetősége érdekében. Az 5, 10, 20, 50, 100, 200, 300, 500, 1000 fontosok papírjában a vízjelben szerepelt betűvel és számmal az egyes címleteknek megfelelő értékjelzés. Ilyen bevágásokkal különböztették meg a még vágatlan és nyomattal sem rendelkező ívek jobb oldalán az egyes címleteket. A százas esetében ez például a jobb alsó sarok közelében volt. Vízjel: a papír gyakorlatilag teljes felülete gazdagon vízjelezett, többszörös hullámvonalak alkotta kereten kívül és azon belül futó finom párhuzamos vonalak, a keretben betűvel és számmal kiírt értékjelzés, és nagy "Bank of England" feliratok. E bankjegy a kibocsájtásától 1945. április 16-ig volt forgalomban, de névértéken a mai napig beváltható a jegybank londoni központjában. A Bank of England megbízásából a londoni St. Luke's Printing Works nyomdájában nyomtatták. Érdekesség, hogy a Bank of England jelenleg is bocsájt ki ilyen fehér fontokat, 1 milliós és 100 milliós névértékben, kizárólagosan a kereskedelmi bankok közötti készpénzforgalom, és a hét nagy-britanniai exkluzív papírpénz kibocsájtási joggal felruházott kereskedelmi bank jegybanki biztonsági letétjeinek megkönnyítésére.