Bálványos Huba:Emlékezés koránkelő lányokra

Eladó egy Bálványos Huba :Emlékezés koránkelő lányokra című litográfia.

Zsigmond Ede 1939-ben írt hasonló című versére készítette ezt a litográfiát Bálványos Huba.

Érdemes elolvasni a verset az alábbi linken,mély benyomást kelt az olvasóban mely a háború kitörésének évében íródott.Szinte érzékelhető a hajnali munkába indulás fáradt,álmos érzése.Nosztalgikus pillanatokat ébresztve az olvasóban hisz ki ne kelt volna valaha korán élete folyamán.Akár iskolába menet vagy munkába.

Zsigmond Ede 1944-ben munkaszolgálatosként tűnt el a keleti fronton.

Hajnal volt, ritkán érzett mámor duruzsolt,

nyüzsgött az agyamban, kalapom az ég

italától ázott el, mig jártam magamban

először éjszaka az utcán, és enyhén

hajlongtak a sok tenyerű fák, s a házak is, mint

tutajon az utasok.

Fülembe szél csapott, az eső

könnyesre mosta arcomat,

s hirtelen, mint gyerek az első

ütésre, hideg iszonyat

karjába hulltam: hova lett

a csillogás, az esti fény,

miféle szörnyű csodatett

hervasztott itt halotti, vén

torzképpé mindent, ami szép volt?

Nemrég ugyanitt nyilt a sok

virág, szirmukra fényt locsolt

a villanykörte-csillagok

serege, virág: drága nők,

és nevetgélő emberek

csoportja, lármás zene szólt,

és mintha egy vidám sereg

tört volna városunkra ma,

ez évutói ünnepeste,

és mintha táncban ringana

a házak széles, lomha teste,

kerestem ébredő szemmel

az esti pompát, s mint a holt,

szürke és kopott lett a város

és felhős rongy az égi bolt

Félhat felé történt. Szegényes

ruhájú kislány jött felém,

szaporán lépett, elhaladt

mellettem, álmos két szemén

és mosolytalan arca dombján

mereven, mozdulatlanul

lapult meg a közöny Gorombán

belémcsapott e kép, s vadul

futottam volna, de hiába:

majd itt, majd ott, szemem előtt,

egy-egy ház nagy száját kitárta,

és jöttek a koránkelők,

a koránkelő lányok csapatja

a Nagykörúton átvonult,

vékony ruhájuk úgy takarta

kis testüket, mint földrehullt

levelek őszidőn az utcát,

vékony lepel, ha zúg a szél,

és tudtam akkor: nem hazugság,

nem káprázat és nem szeszély,

amint a sáros utcasarkon

dermedten állva, láttam itt:

minden hajnalban szétszakitják

fiatal lányok álmait.

Azóta él bennem az emlék,

épen tartja a szeretet:

újságpapirba csomagolva

viszik a zsiroskenyeret,

s mint átkozott jelvény, kicsiny

szemükben ott ül a közös

pillantás, mely egyformán unott,

fáradt, rosszkedvü, közönyös.

S ha most az esti utca fénye

rámontja sárga sugarát,

gyakran látom hideg szobákban

ásitó leányok sorát,

szemüket dörzsölik és fázva,

gyorsan öltözni kezdenek,

oly csábitó a dunyha vászna,

úgy maradnának! nem lehet

A litográfia mérete:29*39.5.

A kép mérete:42*52cm.

Postázom is.

Kérem tekintse meg a többi eladó dolgaim is.